Írta: Mark J. Spalding, az Ocean Foundation elnöke

Egy közelmúltbeli Maine-i utam alkalmával lehetőségem volt meglátogatni két kiállítást a Bowdoin College Peary-McMillan sarkvidéki múzeumában. Az egyiket hívták A föld, a levegő és a víz szellemei: Agancsfaragványok a Robert és Judith Toll gyűjteményből, a másik pedig az Animal Allies: Inuit Views of the Northern World nevet kapta. A kiállított inuit faragványok és nyomatok rendkívüliek. A kiállításon található műtárgyak és inspiráló szövegek, valamint Bill Hess fényképei támogatják az elegáns kiállításokat.

Ebben az évszakban különösen illő volt újra megismerkedni Sednával, az inuit mitológia összes tengeri lényének anyjával. A történet egyik változata szerint valaha ember volt, most pedig a tenger fenekén lakik, és minden ujját feláldozta, hogy benépesítse az óceánt. Az ujjak lettek az elsők a fókák, rozmárok és más tengeri élőlények közül. Ő az, aki ápolja és védi a tenger összes élőlényét, és ő dönti el, hogyan segítsenek a tőlük függő embereken. Ő dönti el, hogy az állatok ott lesznek-e, ahol az emberek vadásznak rájuk. És az embereknek kell tisztelniük és tisztelniük Sednát és a lényeket, akiket elfoglalnak. Az inuit mitológia továbbá azt állítja, hogy minden emberi cselekmény bemocskolja a haját és a testét, és így károsítja a gondjaira bízott lényeket.

Ahogy egyre többet megtudunk az óceánok felmelegedésének, a pH-változásnak, a hipoxiás zónáknak és a tengerszint emelkedésének hatásairól az északi partok sérülékeny partjain, Sedna szerepe abban, hogy emlékeztessen bennünket az óceán gazdagságáért való felelősségünkre, egyre fontosabbá válik. Hawaiitól az új-zélandi maorikig, Görögországtól Japánig, az összes tengerparti kultúrában, a népek mitológiái megerősítik az emberi tengerhez való viszony alapelvét.

Anyák napja alkalmából azokat tiszteljük, akik a tenger élőlényeit is szeretnék tisztelni és ápolni.