A 2024-es Boyd Lyon Scholar kihirdetése

A Boyd Lyon Tengeri Teknős Alap minden évben ösztöndíjat ad egy tengerbiológus hallgató számára, akinek kutatása a tengeri teknősökre összpontosít. Az idei győztes Jaime Restrepo.

Olvassa el kutatási összefoglalóját alább:

Háttér

A tengeri teknősök életciklusuk során különböző ökoszisztémákban élnek; általában meghatározott táplálékkereső területeken élnek, és félévente a fészkelő strandokra vándorolnak, amint szaporodásilag aktívvá válnak (Shimada et al. 2020). A tengeri teknősök által használt különböző élőhelyek és a köztük lévő kapcsolatok azonosítása kulcsfontosságú az ökológiai szerepük betöltéséhez szükséges területek védelmének előtérbe helyezéséhez (Troëng et al. 2005, Coffee et al. 2020). A nagymértékben vándorló fajok, mint például a tengeri teknősök, a kulcsfontosságú környezettől függenek boldogulásukhoz. Így az e fajok védelmét szolgáló védelmi stratégiák csak annyira lesznek sikeresek, amennyire a leggyengébb láncszem állapota a vándorlási útvonalon. A műholdas telemetria megkönnyítette a tengeri teknősök térökológiájának és vándorlási viselkedésének megértését, és betekintést nyújtott biológiájukba, élőhelyhasználatukba és megőrzésükbe (Wallace et al. 2010). A múltban a fészkelő teknősök nyomon követése megvilágította a vándorlási folyosókat, és segített megtalálni a táplálékot kereső területeket (Vander Zanden et al. 2015). Annak ellenére, hogy a fajok mozgását tanulmányozó műholdas telemetria nagy értéket képvisel, az egyik fő hátrány az adók magas költsége, amely gyakran korlátozott mintaméretekhez vezet. E kihívás ellensúlyozására a természetben található közös elemek stabil izotóp-analízise (SIA) hasznos eszköz volt az állatok tengeri mozgásai által összekapcsolt területek azonosítására. A migrációs mozgások nyomon követhetők az őstermelők izotópértékeinek térbeli gradiensei alapján (Vander Zanden et al. 2015). Az izotópok szerves és szervetlen anyagokban való eloszlása ​​előre jelezhető a környezeti feltételek leírásával térbeli és időbeli léptékben, izotópos tájakat vagy izoképeket hozva létre. Ezeket a biokémiai markereket a környezet trofikus transzfer útján indukálja, ezért egy meghatározott helyen lévő összes állatot megjelölnek anélkül, hogy be kellene fogni és meg kellene jelölni (McMahon et al. 2013). Ezek a jellemzők hatékonyabbá és költséghatékonyabbá teszik a SIA technikákat, lehetővé téve a hozzáférést nagyobb mintamérethez, és növelve a vizsgált sokaság reprezentativitását. Így a SIA-nak a fészkelő teknősökből történő mintavételével történő elvégzése lehetőséget biztosíthat a táplálékkereső területek erőforrás-felhasználásának felmérésére a költési időszak előtt (Witteveen 2009). Ezenkívül a vizsgálati területen gyűjtött mintákból származó SIA-n alapuló izoscape-előrejelzések összehasonlítása korábbi jel-visszafogási és műholdas telemetriai vizsgálatokból nyert megfigyelési adatokkal felhasználható a biogeokémiai és ökológiai rendszerek térbeli összekapcsolhatóságának meghatározására. Ez a megközelítés tehát kiválóan alkalmas olyan fajok vizsgálatára, amelyek életük jelentős szakaszaiban elérhetetlenek lehetnek a kutatók számára (McMahon et al. 2013). A Costa Rica északi karibi partján található Tortuguero Nemzeti Park (TNP) a zöld tengeri teknősök legnagyobb fészkelő strandja a Karib-tengeren (Seminoff et al. 2015; Restrepo et al. 2023). A nemzetközi visszafogásokból származó címkék visszatérési adatai Costa Rica-ban és a régió 19 másik országában fészkelés utáni szétterülési mintákat azonosítottak (Troëng et al. 2005). Történelmileg a Tortuguero-i kutatási tevékenységek a strand északi 8 km-ére összpontosultak (Carr et al. 1978). 2000 és 2002 között tíz, a strand ezen szakaszáról szabadon engedett, műholdjelzéssel ellátott teknős észak felé utazott a Nicaragua, Honduras és Belize melletti nerit táplálékra (Troëng et al. 2005). Noha a szárnyas címkék visszatérésével kapcsolatos információk egyértelmű bizonyítékot szolgáltattak arra, hogy a nőstények hosszabb vándorlási pályára lépnek, bizonyos útvonalakat még nem észleltek a műholdjelzéssel ellátott teknősök mozgásában (Troëng et al. 2005). A korábbi tanulmányok nyolc kilométeres földrajzi fókusza torzíthatta a megfigyelt vonulási pályák relatív arányát, túlsúlyozva az északi vonulási útvonalak és a táplálékkereső területek jelentőségét. Ennek a tanulmánynak a célja a Tortuguero zöldteknős-populációjának vándorlási összekapcsolhatóságának értékelése a szén (δ 13C) és a nitrogén (δ 15N) izotópértékek felmérésével a feltételezett táplálékkereső élőhelyeken a Karib-tengeren.

Várható eredmények

Mintavételi erőfeszítéseinknek köszönhetően már több mint 800 szövetmintát gyűjtöttünk zöld teknősökből. Ezek többsége Tortuguero-ból származik, a mintagyűjtést a takarmányozó területeken egész évben be kell fejezni. A régióban gyűjtött minták SIA-ja alapján egy izoscape-modellt fogunk létrehozni a karibi zöldteknősök számára, amely külön területeket mutat be a δ13C és δ15N értékekre a tengerifű élőhelyeken (McMahon et al. 2013; Vander Zanden et al. 2015). . Ezt a modellt használnák fel a Tortugueróban fészkelő zöld teknősök megfelelő kovácsolási területeinek felmérésére, egyedi SIA-juk alapján.