A probléma: A tudósok szerint túlléptük a szén-dioxid-korlátot

A megoldás: nem található meg az infrastrukturális törvényjavaslatban

Az éghajlatváltozás jelenti a legnagyobb és leggyorsabban növekvő fenyegetést óceáni és part menti ökoszisztémáinkra. Már most is tapasztaljuk hatásait: a tengerszint emelkedésében, a gyors hőmérséklet- és kémiai változásokban, valamint a szélsőséges időjárási mintákban világszerte.

A kibocsátás csökkentésére tett minden erőfeszítés ellenére a Az IPCC AR6 jelentése figyelmeztet arra, hogy a globális CO2-kibocsátást a 45-es szinthez képest 2010%-kal kell csökkentenünk 2030 előtt – és 2050-re el kell érnünk a „nettó nullát” a globális felmelegedés megfékezése érdekében. 1.5 Celsius fok. Ez nehéz feladat, mivel jelenleg az emberi tevékenység mintegy 40 milliárd tonna CO2-t bocsát ki a légkörbe egyetlen év alatt.

A mérséklő erőfeszítések önmagukban már nem elegendőek. Nem tudjuk teljesen elriasztani az óceánunk egészségére gyakorolt ​​hatásokat méretezhető, megfizethető és biztonságos szén-dioxid-eltávolítási (CDR) módszerek nélkül. Figyelembe kell vennünk ennek előnyeit, kockázatait és költségeit óceán alapú CDR. Klímavészhelyzetben pedig a legújabb infrastrukturális törvényjavaslat egy elszalasztott lehetőség a valódi környezetvédelmi teljesítmény elérésére.

Vissza az alapokhoz: Mi az a szén-dioxid eltávolítás? 

A IPCC 6. értékelés felismerte az üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátásának csökkentésének szükségességét. De látta a CDR-ben rejlő lehetőségeket is. A CDR egy sor technikát kínál a CO2 légkörből történő eltávolítására és „geológiai, szárazföldi vagy óceáni tározókban vagy termékekben” való tárolására.

Egyszerűen fogalmazva, a CDR az éghajlatváltozás elsődleges forrását kezeli azáltal, hogy a szén-dioxidot közvetlenül a levegőből vagy az óceán vízoszlopából távolítja el. Az óceán a nagyszabású CDR szövetségese lehet. Az óceáni alapú CDR pedig több milliárd tonna szenet képes felfogni és tárolni. 

Számos, a CDR-hez kapcsolódó kifejezést és megközelítést használnak különböző kontextusokban. Ide tartoznak a természetalapú megoldások – például az újraerdősítés, a földhasználat megváltoztatása és más ökoszisztéma-alapú megközelítések. Több ipari folyamatot is magukban foglalnak – például a közvetlen levegőelválasztást és a bioenergiát szén-dioxid-leválasztással és -tárolással (BECCS).  

Ezek a módszerek idővel fejlődnek. A legfontosabb, hogy technológiában, állandóságban, elfogadottságban és kockázatban különböznek.

KULCSSZAVAK

Ahol a legújabb infrastruktúra törvényjavaslat elvéti a jelet

Augusztus 10-én az amerikai szenátus elfogadta a 2,702 oldalas, 1.2 billió dollárt Infrastrukturális beruházásokról és munkahelyekről szóló törvény. A törvényjavaslat több mint 12 milliárd dollárt engedélyezett szén-dioxid-leválasztási technológiákra. Ezek közé tartozik a közvetlen légbefogás, a közvetlen létesítményközpontok, a szénnel végzett demonstrációs projektek és a csővezeték-hálózat támogatása. 

Nem esik azonban szó sem az óceáni alapú CDR-ről, sem a természet alapú megoldásokról. Úgy tűnik, hogy a törvényjavaslat hamis technológiai alapú ötleteket kínál a légkör szén-dioxid-kibocsátásának csökkentésére. 2.5 milliárd dollárt különítettek el a CO2 tárolására, de nincs hely vagy terv a tárolására. Ami még rosszabb, a javasolt CDR technológia teret nyit a koncentrált CO2-t tartalmazó csővezetékek számára. Ez katasztrofális szivárgáshoz vagy meghibásodáshoz vezethet. 

Több mint 500 környezetvédelmi szervezet nyilvánosan ellenzi az infrastrukturális törvényjavaslatot, és írt alá egy levelet, amelyben szilárdabb éghajlati célokat kérnek. Sok csoport és tudós azonban támogatja a törvényjavaslat szén-dioxid-eltávolítási technológiáit, annak ellenére, hogy az alapvetően támogatja az olaj- és gázipart. A támogatók úgy gondolják, hogy ez olyan infrastruktúrát hoz létre, amely hasznos lehet a jövőben, és most megéri a befektetést. De hogyan reagáljunk az éghajlatváltozás sürgősségére – és hogyan védjük meg a biológiai sokféleséget a helyreállító intézkedések léptékbe hozásával – miközben felismerjük, hogy a sürgősség nem érv arra, hogy ne legyünk óvatosak a kérdések megértésében?

Az Ocean Foundation és a CDR

Az Ocean Foundationnél mi vagyunk rendkívül érdeklődik a CDR iránt mivel az óceán egészségének és bőségének helyreállításával kapcsolatos. Arra törekszünk, hogy szem előtt tartsuk az óceánok és a tengerek biológiai sokféleségének jótékony hatását. 

Mérlegelnünk kell az éghajlatváltozás által az óceánt érő károkat a CDR további nem szándékos ökológiai, méltányossági vagy igazságügyi következményeivel szemben. Hiszen az óceán már szenved többszörös, betetőző ártalmak, beleértve a műanyag terhelést, a zajszennyezést és a természeti erőforrások túlzott kitermelését. 

A fosszilis tüzelőanyagoktól mentes energia a CDR technológia kulcsfontosságú előfeltétele. Így, ha az infrastrukturális törvényjavaslat forrásait átcsoportosítanák a nulla kibocsátású megújuló energia fejlesztésére, nagyobb esélyünk lenne a szén-dioxid-kibocsátás ellen. És ha a törvényjavaslat finanszírozásának egy részét átirányítanák az óceánközpontú természetalapú megoldásokra, akkor olyan CDR-megoldások lennének, amelyekről már tudjuk, hogy természetesen és biztonságosan tárolják a szén-dioxidot.

Történelmünk során eleinte szándékosan figyelmen kívül hagytuk az ipari tevékenység növekedésének következményeit. Ez levegő- és vízszennyezést okozott. Ennek ellenére az elmúlt 50 évben milliárdokat költöttünk a szennyezés megtisztítására, és most arra készülünk, hogy további milliárdokat költsünk az ÜHG-kibocsátás csökkentésére. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy globális társadalomként ismét figyelmen kívül hagyjuk a nem szándékos következmények lehetőségét, különösen akkor, ha már ismerjük ennek költségeit. A CDR módszerekkel lehetőségünk nyílik átgondoltan, stratégiailag és méltányosan gondolkodni. Itt az ideje, hogy közösen használjuk ezt az erőt.

Mit csinálunk

Szerte a világon elmélyültünk a CDR természetalapú megoldásaiban, amelyek tárolják és eltávolítják a szenet, miközben védik az óceánt.

2007 óta a mi Blue Resilience Initiative mangrove, tengeri füves rétek és sós vizű mocsarak helyreállítására és megőrzésére összpontosított. Ez lehetőséget kínál a bőség helyreállítására, a közösség ellenálló képességének kialakítására és a szén-dioxid nagyarányú tárolására. 

2019-ben és 2020-ban a sargassum betakarításával kísérleteztünk, hogy megfogjuk a sargassum káros makroalgavirágzatát, és műtrágyává alakítsuk, amely a légkörből felfogott szenet a talajszén helyreállítására mozgatja. Idén a regeneratív mezőgazdaság ezen modelljét vezetjük be St. Kittsben.

Alapító tagja vagyunk a Óceán és Klíma Platform, amely azt szorgalmazza, hogy az országok vezetői figyeljenek arra, hogy az óceánnak milyen károkat okoz a klímaváltozás. Az Aspen Institute Ocean CDR vitacsoportjával együtt dolgozunk az óceáni alapú CDR magatartási kódexén. Mi pedig partnerei vagyunk Ocean Visions, amely a közelmúltban javasolta az „Ocean Climate Alliance Core Premises” fejlesztését. 

Egyedülálló pillanat van most, amikor kényszerítő és szükséges az éghajlatváltozás elleni küzdelem szükségessége. Óvatosan fektessünk be az óceánalapú CDR-megközelítések portfóliójába – a kutatásba, fejlesztésbe és telepítésbe –, hogy a következő évtizedekben a szükséges mértékben kezelhessük az éghajlatváltozást.

A jelenlegi infrastrukturális csomag kulcsfontosságú finanszírozást biztosít az utak, hidak és országunk vízi infrastruktúrájának szükséges felújításához. De túlságosan az ezüstgolyós megoldásokra összpontosít, amikor a környezetről van szó. A helyi megélhetés, az élelmezésbiztonság és az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képesség a természetes klímamegoldásoktól függ. Előnyben kell részesítenünk a befektetéseket ezekbe a megoldásokba, amelyek bizonyítottan teljesítenek, ahelyett, hogy a pénzügyi forrásokat nem bizonyított technológiákra fordítanák.