Hány rekordot döntünk meg?

– Soha nem láttam még így. Ezt hallottam újra és újra, amikor az elmúlt néhány hétben különböző régiókban jártam – La Jollában és Laguna Beachen, Portlandben és Rocklandben, Bostonban és Cambridge-ben, New Orleansban és Covingtonban, Key Westben és Savannah.

Nem csak a március 9-i rekordot döntögető meleg északkeleten, vagy a pusztító áradások, amelyek Louisianában és a déli országok más részein rekordot jelentő napok esőzéseit követték. Nemcsak a sok növény korai virágzása vagy a pusztító mérgező árapály okozta a tengeri emlősök halálát és a kagylók betakarítását a nyugati parton. Még egy szúnyog sem csípte meg, még mielőtt hivatalosan is beköszöntött volna a tavasz az északi féltekén! Annyi ember, köztük a többi paneltag és előadó is ezeken a találkozókon, elsöprő érzése volt, hogy egy elég gyors változás időszakában vagyunk ahhoz, hogy lássuk és érezzük, bármit is csinálunk minden nap.

Kaliforniában a Scrippsnél beszéltem a kék szén potenciális szerepéről az emberi tevékenységek óceánokra gyakorolt ​​hatásának ellensúlyozásában. A reményteljes, megoldásorientált végzős hallgatók, akik találkoztak velem és nagyszerű kérdéseket tettek fel, teljesen tisztában vannak az előttük álló generációk örökségével. Bostonban előadást tartottam az éghajlatváltozás tenger gyümölcseire gyakorolt ​​lehetséges hatásairól – néhányat már látunk, és néhányat még láthatunk. És kétségtelenül sok olyan van, amelyet a gyors változás természete miatt nem tudunk előre látni – ilyet még soha nem láttunk.

Cambridge-ben a finanszírozók és a pénzügyi tanácsadók arról beszéltek, hogyan lehet összehangolni a befektetést jótékonysági küldetésünkkel az éves találkozón. Confluence Philanthropy. A vita nagy része azokra a rugalmas vállalatokra összpontosult, amelyek olyan fenntartható megoldásokat kerestek és gyártanak, amelyek nem fosszilis tüzelőanyagokon alapuló gazdasági megtérülést kínálnak. A Divest-Invest Philanthropy 2014-ben gyűjtötte össze első tagjait. Jelenleg több mint 500 szervezetnek ad otthont, összesen több mint 3.4 billió dollár értékben, akik vállalták, hogy megválnak a 200 szén-dioxid-alapú részvénytől, és klímamegoldásokba fektetnek be. Soha nem láttunk még ilyet.

A TOF Seascape Council tagja, Aimée Christensen arról beszélt, hogy családja elkötelezettsége a napenergia-beruházások bővítése iránt szülővárosában, Sun Valley-ben, az energiaforrások diverzifikálása révén a közösség ellenálló képességének javítására irányul – és érdekeiket a küldetésükhöz igazítják. Ugyanezen a panelen a TOF Tanácsadói Testületének elnöke, Angel Braestrup a finanszírozók, a vállalkozások és a nonprofit szervezetek összehangolásának folyamatáról beszélt, hogy azonosítsák a jó befektetéseket a part menti közösségek és az őket fenntartó óceáni erőforrások számára. A Rockefeller & Company munkatársa, Rolando Morillo és én bemutattuk a Rockefeller-óceáni stratégiát, és azt, hogy az Ocean Foundation korai igazgatósági tagjai hogyan segítettek olyan befektetések felkutatásában, amelyek aktívan jót tettek az óceánnak, nem pedig egyszerűen az óceánnak. És mindenki kimenekült néhány pillanatra az ablaktalan konferenciatermekből, hogy sütkérezzen a meleg tavaszi levegőben. Csak még nem láttunk ilyet március 9-én.

Key Westben a Sargasso-tengeri Bizottság tagjai találkoztunk, hogy a Sargasso-tenger (és a tengeri hínárt ápoló úszószőnyegek) védelméről beszéljünk. A tenger a tengeri teknősbékák és angolnák egyik legfontosabb óceáni élőhelye. Ennek ellenére az elmúlt években hihetetlen megugrás volt a Karib-tenger partjain felmosó óriás sargassum szőnyegek számában, ami eddig a legrosszabb volt 2015-ben. Annyira sok hínár, hogy jelenléte gazdasági károkat okozott, és az eltávolítása óriási költségeket jelentett. Azt vizsgáljuk, mi ösztönözte a sargassum hatalmas növekedését a határain kívül? Miért keletkezett annyi tonnányi büdös törmelék, amely megfojtotta a partközeli tengeri élőlényeket, és arra késztette a leendő turistákat, hogy változtassák meg terveiket? Soha nem láttunk még ilyet.

A Tybee-szigeten és Savannah-ban az úgynevezett király-dagály eseményekről beszélnek – a túlzottan magas árapály művészeti kifejezése, amely áradásokat okoz az alacsonyan fekvő területeken, például Savannah találóan elnevezett River Streetén. Újhold és telihold idején a Nap és a Hold felsorakozik, gravitációs vonzásaik egyesítik erőiket, rángatva az óceánt. Ezeket tavaszi árapálynak nevezzük. Késő télen és kora tavasszal, amikor a Föld a legközelebb halad el a Naphoz keringési pályáján, elegendő további vontatóerő van az óceánon ahhoz, hogy a tavaszi dagályokat király árapályokká változtassa, különösen, ha szárazföldi szél fúj vagy egyéb támogató körülmény. A király árapályból származó áradások száma nő, mert a tengerszint már magasabb. A tavaly októberi dagály elöntötte a Tybee-sziget egyes részeit és Savannah egyes részeit, beleértve a River Street-et is. Idén tavasszal ismét fenyegetett. A város honlapja hasznos listát tart fenn a heves esőzések esetén kerülendő utakról. A telihold március 23-án volt, és a dagály nagyon magas volt, részben a szokatlan késői északkeleti időjárás miatt. Soha nem láttunk még ilyet.

Sok minden, ami előttünk áll, az alkalmazkodásról és a tervezésről szól. Segítünk abban, hogy az árapály ne sodorjon vissza az óceánba az új rakomány műanyag és egyéb törmelék. Dolgozhatunk azon, hogyan tisztítsuk meg a hínárhalmokat anélkül, hogy tovább károsítanánk a tengeri élőlényeket, és talán még úgy is hasznosíthatjuk, mint műtrágya. Befektethetünk olyan cégekbe, amelyek jót tesznek az óceánnak. Kereshetjük az éghajlati lábnyomunk csökkentésének módjait, ahol csak tudjuk, és a lehető legjobban ellensúlyozhatjuk azt. Még akkor is megtehetjük, ha minden új évad olyasmit hozhat, amit még soha nem láttunk.