A humanitárius válasz az egészséges óceáni válasz

Fellépés az éghajlatváltozás kezelésére és a Oroszország illegális hódító háborúja Ukrajna ellen

Elborzadva nézzük, ahogy Oroszország katonai inváziója Ukrajnában nagy pusztítást végez a lakosságon. Írunk döntéshozóinknak, hogy cselekvést követeljünk. Adományozunk a kitelepítettek és az ostromlott emberek alapvető emberi szükségleteinek kielégítésére. Minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy kifejezzük támogatásunkat és aggodalmunkat azok iránt, akiknek szerettei nem menekülhetnek el egykönnyen a háború elől. Reméljük, hogy az erőszakmentes, törvényes eszközök, amelyekkel a világ vezetői reagálnak, kellő nyomást fognak gyakorolni ahhoz, hogy Oroszország lássa a tévedést. És el kell gondolkodnunk azon, hogy ez mit jelent az erőviszonyok, a méltányosság védelme és bolygónk egészségének jövője szempontjából. 

Ukrajna egy tengerparti ország, mintegy 2,700 mérföldnyi partvonallal, amely az Azovi-tengertől a Fekete-tenger mentén a Duna-deltáig húzódik Románia határánál. Vízgyűjtők és patakok hálózata folyik az országon keresztül a tengerbe. A tengerszint emelkedése és a part menti erózió megváltoztatja a partvonalat – a Fekete-tenger szintjének emelkedése és a változó csapadékmintázat és a talajsüllyedés következtében megnövekedett édesvíz áramlás kombinációja. Egy 2021-es tudományos tanulmány, amelyet Barış Salihoğlu, a Közel-Kelet Műszaki Egyetem Tengertudományi Intézetének igazgatója vezetett, arról számolt be, hogy a Fekete-tenger tengeri élővilágát helyrehozhatatlan károk fenyegetik a globális felmelegedés. A régió többi részéhez hasonlóan őket is a problémákat okozó fosszilis tüzelőanyagoktól való függés tartja fogva.

Ukrajna egyedülálló földrajzi helyzete azt jelenti, hogy az olajat és földgázt szállító csővezetékek kiterjedt hálózatának ad otthont. Ezek a „tranzit” gázvezetékek fosszilis tüzelőanyagokat szállítanak, amelyeket villamos energia előállítására és az európai országok egyéb energiaszükségleteinek kielégítésére égetnek el. Ezek a vezetékek különösen sérülékeny energiaforrásnak bizonyultak, mivel Oroszország megtámadta Ukrajnát.

A világ törvénytelennek ítélte a háborút 

1928-ban a világ beleegyezett abba, hogy a párizsi békeszerződés révén véget vetnek a hódító háborúknak. Ez a nemzetközi jogi egyezmény tiltotta egy másik ország meghódítása céljából történő támadását. Ez az alapja minden szuverén nemzet önvédelmének és más országoknak a megszállottak védelmére, például amikor Hitler elkezdte erőfeszítéseit más országok uralmára és Németország bővítésére. Ez az oka annak is, hogy ezeket az országokat nem Németországnak, hanem „megszállt Franciaországnak” és „megszállt Dániának” nevezték. Ez a fogalom még a „megszállt Japánra” is kiterjedt, míg a háború után átmenetileg az USA kormányozta. Ennek a nemzetközi jogi egyezménynek biztosítania kell, hogy más nemzetek NE ismerjék el az orosz szuverenitást Ukrajna felett, és így Ukrajnát megszállt országként, nem pedig Oroszország részeként ismerjék el. 

Minden nemzetközi kapcsolati kihívást meg lehet és kell békésen megoldani, tiszteletben tartva a nemzetek szuverenitását és a kölcsönösen tiszteletben tartó megállapodások szükségességét. Ukrajna nem jelentett veszélyt Oroszország biztonságára. Valójában Oroszország inváziója növelhette saját sebezhetőségét. Vlagyimir Putyin orosz elnök ezt az irracionális és indokolatlan háborút kirobbantva arra ítélte Oroszországot, hogy pária nemzetként nemzetközi elítélést szenvedjen el, népét pedig anyagi károk és elszigeteltség okozta, többek között más bajok között. 

A nemzeti kormányok, vállalatok, nemzetközi testületek és más entitások egységesen hisznek abban, hogy az ilyen illegális hadviselés válaszlépést igényel. Egy ritka rendkívüli ülésen, amelyet az ENSZ Biztonsági Tanácsa hívott össze március 2-án^nd, az Egyesült Nemzetek Közgyűlése megszavazta Oroszország elítélését az invázió miatt. A határozatot a közgyűlés 141 tagjából 193-en támogatták (csak 5-en ellenezték), és elfogadták. Ez az akció része a szankciók, bojkottok és más akciók hullámának, amelynek célja Oroszország megbüntetése a globális biztonság aláásása és a nemzetközi jog megszegése miatt. És ahogy megtesszük, amit lehet, és megbánjuk, amit nem, akkor a konfliktus kiváltó okait is kezelhetjük.

A háború az olajjal kapcsolatos

Szerint A Harvard Kennedy Iskola, 25 óta a háborúk 50-1973%-a az olajhoz kötődik, mint ok-okozati mechanizmushoz. Más szóval, az olaj a háború fő oka. Nincs más áru a közelébe sem.

Részben Oroszország inváziója egy újabb háború a fosszilis tüzelőanyagok miatt. Az Ukrajnán áthaladó csővezetékek ellenőrzésére szolgál. Az oroszországi olajkészletek, valamint a Nyugat-Európába és más országokba irányuló értékesítések támogatják Oroszország katonai költségvetését. Nyugat-Európa földgázellátásának mintegy 40%-át, olajának 25%-át Oroszországból kapja. Így a háború Putyin elvárásáról is szól, hogy az olaj- és gázáramlás Oroszország Nyugat-Európába lassítja – és talán meg is tette – az orosz katonai erőkifejtést az ukrán határon. És talán még az inváziót követő megtorlást is megakadályozta. Egyetlen nemzet és kevés vállalat sem akarta kockára tenni Putyin haragját, tekintettel erre az energiafüggőségre. És természetesen Putyin cselekedett, miközben az olajárak magasak voltak a szezonális kereslet és a viszonylagos szűkösség miatt.

Érdekes, de nem meglepő, hogy az Ön által olvasott szankciók – amelyek célja Oroszország páriaállamként való elszigetelése – mind mentesítik az energiaeladásokat, hogy Nyugat-Európa a szokásos üzletmenetet fenntarthassa az ukrajnai lakosságot ért károk ellenére. A BBC jelentése szerint sokan az orosz olaj- és gázszállítás elutasítása mellett döntöttek. Ez pozitív jele annak, hogy az emberek hajlandóak ilyen döntéseket hozni, amikor úgy érzik, hogy ők a megfelelőek.

Ez egy újabb ok arra, hogy foglalkozzunk az éghajlat emberi megzavarásával

Az éghajlatváltozás kezelésének sürgőssége közvetlenül kapcsolódik a háború megelőzésének és az emberi konfliktusok tárgyalások és megállapodások útján történő megoldásának sürgősségéhez a háború ismert okainak – például a fosszilis tüzelőanyagoktól való függésének – csökkentésével.

Néhány nappal az orosz invázió után egy új IPCC-jelentés világossá tette, hogy az éghajlatváltozás máris sokkal rosszabb, mint gondoltuk. És további következmények gyorsan jönnek. A humanitárius költségeket már több millió érintett életben mérik, és ez a szám exponenciálisan növekszik. Másfajta harc a következményekre való felkészülés és a klímaváltozás okainak korlátozása. De ugyanilyen fontos a konfliktusok csökkentése érdekében, amelyek csak növelik az emberi költségeket.

Meglehetősen általános egyetértés van abban, hogy az emberiségnek csökkentenie kell az ÜHG-kibocsátást, hogy elérje a globális felmelegedés 1.5 °C-os határértékét. Ehhez páratlan befektetésre van szükség az alacsony szén-dioxid-kibocsátású (megújuló) energiaforrásokra való méltányos átállásba. Ez azt jelenti, hogy elengedhetetlen, hogy ne hagyjanak jóvá új olaj- és gázprojekteket. A meglévő termelést jelentősen vissza kell szorítani. Ez azt jelenti, hogy el kell tolnunk az adótámogatásokat a fosszilis tüzelőanyagoktól a szél-, nap- és egyéb tiszta energia felé. 

Talán elkerülhetetlen, hogy Ukrajna inváziója hozzájárult az olaj és a gáz világpiaci árának (és így a benzin és a gázolaj árának) emelkedéséhez. Ez egy viszonylag kis léptékű konfliktus globális hatása, amelyet minimálisra lehetne csökkenteni, ha eltávolodnánk a fosszilis tüzelőanyagoktól. Természetesen az USA olajérdekeltségei cinikusan szorgalmazták a további fúrásokat az „USA energiafüggetlensége” jegyében, annak ellenére, hogy az USA nettó olajexportőr, és az amúgy is növekvő megújuló ipar felgyorsításával még függetlenebbé válhat. 

Sok intézményi és egyéni befektető igyekezett teljes egészében megválni portfóliójától a szénhidrogén-társaságoktól, és azt követeli, hogy a portfóliójukban lévő összes vállalat tárja fel kibocsátását, és készítsen világos tervet arról, hogyan éri el a nettó nulla kibocsátást. Azok számára, akik nem válnak meg, az olaj- és gázszektor bővítésére irányuló folyamatos befektetés minden bizonnyal összeegyeztethetetlen a 2016-os párizsi klímaváltozási megállapodással és befektetéseik hosszú távú életképességével. A lendület pedig a nettó nulla gólok mögött van.

A megújuló energiaforrások, az elektromos járművek és a kapcsolódó technológiák bővülése várhatóan gyengíti az olaj és a gáz iránti keresletet. Valójában a megújuló energiatechnológiákkal kapcsolatos költségek már most is alacsonyabbak, mint a fosszilis tüzelőanyaggal előállított energia – annak ellenére, hogy a fosszilis tüzelőanyag-ipar sokkal több adótámogatást kap. Ami fontos, a szél- és napenergia-farmok – különösen ahol a házak, bevásárlóközpontok és egyéb épületek egyedi napelemei támogatják őket – sokkal kevésbé vannak kitéve az időjárás vagy a háború miatti tömeges zavaroknak. Ha – ahogyan azt várjuk – a nap- és szélenergia még egy évtizedig követi rohamosan növekvő elterjedtségi trendjeit, 25 éven belül egy közel nulla kibocsátású energiarendszer valósulhat meg azokban az országokban, amelyek jelenleg az üvegházhatást okozó gázok legnagyobb kibocsátói közé tartoznak.

Az alsó sorban

A fosszilis tüzelőanyagokról a tiszta energiára való szükséges átállás zavaró lesz. Főleg, ha ezt az időpillanatot használjuk fel annak felgyorsítására. De soha nem lesz olyan romboló vagy pusztító, mint a háború. 

Ukrajna partja ostrom alatt áll, ahogy írom. Épp a mai napon két teherhajó robbanást szenvedett, és elsüllyedt, és emberéleteket veszített. A halászatokat és a part menti közösségeket tovább károsítják a hajókból kiszivárgó üzemanyagok, amíg meg nem mentik, vagy ha meg nem mentik őket. És ki tudja, mi szivárog ki a rakéták által megsemmisített létesítményekből Ukrajna vízi útjaiba és így globális óceánunkba? Az óceánt fenyegető veszélyek azonnaliak. Az üvegházhatású gázok túlzott kibocsátásának következményei sokkal nagyobb veszélyt jelentenek. Olyan, amelynek megoldásában már szinte minden nemzet beleegyezett, és most teljesítenie kell ezeket a kötelezettségvállalásokat.

A humanitárius válság még korántsem ért véget. Azt pedig nem lehet tudni, hogy Oroszország illegális háborújának ez a szakasza hogyan fog véget érni. Mégis, itt és most dönthetünk úgy, hogy globálisan elkötelezzük magunkat a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségünk megszüntetése mellett. Egy függőséget, amely ennek a háborúnak az egyik kiváltó oka. 
Az autokráciák nem termelnek megosztott energiát – napelemeket, akkumulátorokat, szélturbinákat vagy fúziót. Olajra és gázra támaszkodnak. Az autokratikus kormányok nem vállalják az energiafüggetlenséget a megújulókon keresztül, mivel az ilyen elosztott energia növeli a méltányosságot és csökkenti a vagyon koncentrációját. Az éghajlatváltozás kezelésébe való befektetés azt is jelenti, hogy a demokráciákat képessé tesszük az autokráciák megnyerésére.